Kissé megkésve, de végre megszületik a történetem folytatása...
Szóval közeledett a műtét napja (hétfő), de sajnos vasárnap este már be kellett feküdnöm.
Mondanom se kell, aznap éjjel egy percet sem aludtam az izgalomtól, pedig már műtöttek azelőtt is altatásban, de éreztem hogy ez teljesen más lesz.
Reggel remegő térdekkel keltem, annyira kimerült voltam, de izgulni se maradt már időm, ugyanis szóltak, hogy mivel az én műtétem lesz a legbonyolultabb, ezért engem műtenek elsőnek...
Kaptam egy csini műtősruhát, és egy nyugtató-fájdalomcsillapító kombót, amitől elvileg el kellett volna lazulnom, de persze semmi sem történt.
Jött a műtős, felfeküdtem a hordágyra, elindultunk hát a műtő felé... Megérkeztünk, felraktak a műtőasztalra, felszerelték rám az altatáshoz szükséges dolgokat, és amikor beszúrták intravénásan az altatót, minden szép lassan megszűnt, először a hang, aztán a kép is, és én álomba merültem...
A műtőben felébresztettek már, aztán áttoltak a szobámba. Félig magamnál voltam, de néha visszaaludtam egy-két órára. Aztán estefelé tisztultam ki teljesen, akkor éreztem hogy az egész felső ajkam be van dagadva, sebes a szám széle, vérzik az orrom, és fáj a torkom.
Elég rosszul voltam aznap este, hányingerem volt, aztán hánytam is, de érdekes, fájdalmam nem volt, csak az altatás mellékhatása viselt meg leginkább. Az intubálás (amikor egy csövet dugnak le, ezzel biztosítják a légutakat), nagyon kikészítette a torkomat, apró sebek lettek rajta, és még a víz is csípte. (egyébként ez két hétig tartott, tehát alig tudtam enni vagy inni valamit).
Antibiotikumot kaptam, és mindennap a napi három jég adagomat. Egész nap csak jegeltem... Az arcom napról-napra egyre dagadtabb lett, és lila a szemem alatt.
Étvágyam nem is volt, de azért anyukám mindig erőltette belém a levest, de amikor már kívántam, a torkom mindig megakadályozta, hogy fájdalom nélkül lecsússzon a falat.
Szédültem, és gyenge voltam napokig, alig tudtam felülni, honvágy is egyre erősebb volt, mert azért a kórház nem egy leányálom, már a környezettől is rosszul vagyok... Az még rátett egy lapáttal, hogy a nővérek is kifejezetten gonoszak voltak velem. Első este amikor hánytam, akkor ott üvöltözött velem, hogy miért nem a vesetálba (!) csináltam, mert neki így most takarítania kell... Körülbelül én éreztem magam kellemetlenül, holott neki ez kutya kötelessége, főleg hogy meghalni se volt erőm, nemhogy még gondolkodni akkor...
Az éjszakák kegyetlenül rosszak voltak, de valahogy eltelt az az öt nap. Pénteken szóltam az orvosnak hogy szeretnék már hazamenni, mert nem bírom már itt, aztán úgy döntött mehetek. Na nekem az volt az isteni csoda, hogy én, innen haza!
Aznap már otthon aludtam, de nem volt valami jól, azért mégis más otthon lábadozni. Torokfertőtlenítővel öblögettem mindennap, és a napi hat fogmosás is megvolt mindig, ha nem több... Szédültem minden egyes hirtelen mozdulatnál, az nagyon rossz volt. Nem értem miért viseltem ilyen nehezen az altatást most, emlékszem, a műtét utáni második héten is, amikor visszamentem az orvoshoz, ültem a wc mellett, mert annyira hányingerem volt, és forgott velem az egész világ...
Szép fokozatosan gyógyulgattam, próbáltam már egyre több mindent enni.
Elkezdődött az ívtágítóm tekerése, minden egyes húzásnál, egyre nőtt a rés az első két fogam között, úgy néztem ki mint egy hód, amikor még az arcom is dagadt volt. (egyébként a daganat lelohadt jegelés mellett másfél hét alatt)
A mostani állapotom: Kiestek a varratok, szépen begyógyult a sebem, semmi gond nincs. Már nem kell tekerni a fogszabályzót, el is kezdtek visszamászni a fogaim, és a rés sem akkora. A doki leveszi az ívtágítómat egy hónap múlva, és már a következő műtétről beszélünk, ugyanis áprilisban telik le a kötelező fél év idő, aminek el kell telnie a két műtét között. Konkrétumot még nem tudok, csak annyit, hogy a második műtétre a harapás korrigálása miatt van szükség, ami kicsit komolyabb lesz mint az előző, de már nem tartok semmitől.
A véleményem: Mással nem is lehetett volna helyrehozni a fogaimat. A végeredmény láttán majd még jobban azt fogom gondolni, hogy megérte minden egyes perc amit ezért szenvedtem, vagy még szenvedni fogok. Boldog vagyok hogy ilyen bátor voltam (most az egyszer...), szépen haladok a célom felé!
Még beszámolok a fejleményekről. Remélem senkit nem tettem tönkre ezzel a bejegyzéssel... :) A célom csupán annyi, hogy aki hasonló cipőben jár mint én, az tudja, hogy mi vár rá (teljesen pozitív értelemben). Merjetek lépni, csak bátorság kell hozzá, és kitartás! Mindennél többet ér az a mosoly, ami az eredménye a sok munkának! :)
Tényleg bátor vagy, hogy bevállaltad, főleg hogy ilyen fájdalmas és hosszú folyamatról van szó. Az eredmény biztosan kárpótol majd mindenért! :)
VálaszTörlésSzia! Engem egy hete mutottek ugyanezzel(tagitjak a felso fogsorom) Nekem is kb. ugyanezek a tunetek voltak,mint neked. Viszont lenne hozzad par kerdesem,remelem tudnal nekem valaszt adni. Az egyik az,hogy a dagadas mar elmult az arcomrol,viszont a jobb oldalon a szam felso reszet meg mindig nem erzem, mint amikor erzestelenitot kap valaki barmit csinalok vele nem erzem,neked esetleg volt ilyen? Es ha igen akkor meddig tartott? A masik kerdesem,hogy az orrom felfele kunkorodott es ez mikor all vissza rendesen? A hatmadik pedig a tagitassal kapcsolatban, en tagitom magamnak es felek,hogy nem csinalom teljesen jol,azt mondtak van egy kis lyuk abba kell beledugnom azt a szerkentyut,amit kaptam es tolnom kell a garatom fele aztan kihuzni, es utana erzel valami feezulest? Vagy majd csak szepen el kezd tagulni? Koszonom elorr is,ha tudsz valaszolni, es ha esetleg tul vagy mar a masodik muteteden akkor megoszthaznad a tapasztalataidat,mert nekem is kelleni fog az a mutet es kicsit felek tole a mostani utan. Gina
VálaszTörlésSzia! Sajnos, hogy érzéketlen marad az íny, az benne van a pakliban, nekem is az lett valamennyire (azóta is), de az még normális szerintem, hogy a szádnál nem érzel túl sok mindent. Az orr formája változhat minimálisan, ennél, és a második műtétnél is sajnos, de azért gondolj bele, egy hét alatt nem múlt egy még minden, napról napra gyógyul be minden! A tágítást én is magamnak csináltam, először nem mutatták meg rendesen, hogy kell csinálni, aztán persze nem is csináltam helyesen, és jól le is cseszett az orvos, hogy be fog forrni ha nem csinálom jól. Akkor csinálod megfelelően, ha láthatóan nagyobb lesz a rés a két első fogad között, ha meghúzod, és érzel egy feszítő érzést, ami nem fáj! Én imádtam a rést a fogaim között, bátrabban mosolyogtam vele. Novemberben volt a műtétem, ebben az évben, májusban megkaptam a felső fogszabályzót, az teljesen összehúzta, már szinte tökéletes a felső, az alsót egy hónapja rakták fel. A következő műtétem februárban lesz, addigra kell, hogy az alsó is helyén legyen már. A második műtét nekem a nyitott harapás miatt kell, az egy jóval drasztikusabb műtét, több kórházi napot igényel, A gyógyulási idő hosszabb, mert nagyobb beavatkozás, viszont! Sokkal lágyabbak lesznek a vonások, szebb lesz az arc, és a mosoly is! A műtét után még lesznek finomhangolások, és nekem elvileg júliusban le is veszik! Remélem mindent leírtam, amire kíváncsi voltál! Hol műtöttek, és hova jársz fogszabályozásra?:)
VálaszTörlésBudapesten mutottek az Arc-Allcsont-Szajsebeszeti es Fogaszati Klinikan es a Semmelweis Egyetem Gyermegfogaszati es Fogszabalyozasi Klinikara jarok fogszabalyozasra. Tegnap engedtek ki korhazbol es tegnap huztak meg nekem eloszor a tagito es meg aznap lett mar egy kis res a fogaim kozott,eddig nekem is tetszik,bar nem tudom mennyire fog tetszeni,amikor egy centis res lesz a fogaim kozott :D esetleg egy facebook profilt tudnal nekem linkelni es akkor beszelhetnenk ott,persze nem foglak zaklatni csak azert jo lenne valakihez fordulni, aki atesett mar ilyenen. :) Gina
VálaszTörlésSérültem és megtörtént, amikor hét hónapja a házasságomban nagy probléma merült fel, köztem és a férjem között. olyan szörnyű, hogy a házasság felbontására bírósághoz fordult. Azt mondta, soha többé nem akart velem maradni, és már nem szeretett. Tehát kiszállt a házból, és komoly fájdalmakon ment át engem és a gyerekeimet. Megpróbáltam minden lehetőséget, hogy sok könyörgés után visszahozzam, de minden haszontalan volt, és megerősítette, hogy döntését meghozta, és soha nem akart újra látni. Tehát egy este, amikor visszatértem a munkából, találkoztam egy régi barátommal, aki megkérdezte a férjemről. Tehát mindent elmagyaráztam neki, így azt mondta nekem, hogy a férjem egyetlen módja, hogy meglátogassam a DrIgbinovia nevű helyesírást, mert ő is neki dolgozott. Tehát soha nem hittem a helyesírásban, de nem volt más választásom, mint követni a tanácsát. Aztán adta meg az e-mail címet, amit a docigbinovia93@gmail.com a meglátogatott helyesírásról. Így másnap reggel küldtem egy e-mailt a címére, amit adott nekem, és a helyesírási követelmények biztosítják, hogy visszaszállom a férjem a két napot. Micsoda fantasztikus kijelentés! Soha nem gondoltam, hogy beszélt velem, és elmondott mindent, amit tennem kell. Aztán másnap reggel, így meglepő módon, a férjem, aki nem hívott meg az elmúlt 7 hónapban, felhívott, hogy közölje, hogy jön vissza. Milyen csodálatos!! Tehát így jött vissza ugyanazon a napon, sok szeretettel és örömmel, és bocsánatot kért a tévedésért és a fájdalomért, amit ő és gyermekeink okoztak. Ettől a naptól kezdve a kapcsolataink erősebbek voltak, mint korábban, a DrIgbinovia segítségével Szóval ott konzultálok veled, ha bármilyen problémája van vele kapcsolatban, 100% -os garanciát adok neked, hogy segíteni fog neked, hívja, vagy add hozzá a Whats-app-hez: +2348144480786 nagyon nagy köszönet Drigbinovia ..!
VálaszTörlés