Tényleg megéri? 2. rész

Kissé megkésve, de végre megszületik a történetem folytatása...

Szóval közeledett a műtét napja (hétfő), de sajnos vasárnap este már be kellett feküdnöm.

Mondanom se kell, aznap éjjel egy percet sem aludtam az izgalomtól, pedig már műtöttek azelőtt is altatásban, de éreztem hogy ez teljesen más lesz.

Reggel remegő térdekkel keltem, annyira kimerült voltam, de izgulni se maradt már időm, ugyanis szóltak, hogy mivel az én műtétem lesz a legbonyolultabb, ezért engem műtenek elsőnek...

Kaptam egy csini műtősruhát, és egy nyugtató-fájdalomcsillapító kombót, amitől elvileg el kellett volna lazulnom, de persze semmi sem történt.

Jött a műtős, felfeküdtem a hordágyra, elindultunk hát a műtő felé... Megérkeztünk, felraktak a műtőasztalra, felszerelték rám az altatáshoz szükséges dolgokat, és amikor beszúrták intravénásan az altatót, minden szép lassan megszűnt, először a hang, aztán a kép is, és én álomba merültem...

A műtőben felébresztettek már, aztán áttoltak a szobámba. Félig magamnál voltam, de néha visszaaludtam egy-két órára. Aztán estefelé tisztultam ki teljesen, akkor éreztem hogy az egész felső ajkam be van dagadva, sebes a szám széle, vérzik az orrom, és fáj a torkom.

Elég rosszul voltam aznap este, hányingerem volt, aztán hánytam is, de érdekes, fájdalmam nem volt, csak az altatás mellékhatása viselt meg leginkább. Az intubálás (amikor egy csövet dugnak le, ezzel biztosítják a légutakat), nagyon kikészítette a torkomat, apró sebek lettek rajta, és még a víz is csípte. (egyébként ez két hétig tartott, tehát alig tudtam enni vagy inni valamit).

Antibiotikumot kaptam, és mindennap a napi három jég adagomat. Egész nap csak jegeltem... Az arcom napról-napra egyre dagadtabb lett, és lila a szemem alatt.

Étvágyam nem is volt, de azért anyukám mindig erőltette belém a levest, de amikor már kívántam, a torkom mindig megakadályozta, hogy fájdalom nélkül lecsússzon a falat.

Szédültem, és gyenge voltam napokig, alig tudtam felülni, honvágy is egyre erősebb volt, mert azért a kórház nem egy leányálom, már a környezettől is rosszul vagyok... Az még rátett egy lapáttal, hogy a nővérek is kifejezetten gonoszak voltak velem. Első este amikor hánytam, akkor ott üvöltözött velem, hogy miért nem a vesetálba (!) csináltam, mert neki így most takarítania kell... Körülbelül én éreztem magam kellemetlenül, holott neki ez kutya kötelessége, főleg hogy meghalni se volt erőm, nemhogy még gondolkodni akkor...

Az éjszakák kegyetlenül rosszak voltak, de valahogy eltelt az az öt nap. Pénteken szóltam az orvosnak hogy szeretnék már hazamenni, mert nem bírom már itt, aztán úgy döntött mehetek. Na nekem az volt az isteni csoda, hogy én, innen haza!

Aznap már otthon aludtam, de nem volt valami jól, azért mégis más otthon lábadozni. Torokfertőtlenítővel öblögettem mindennap, és a napi hat fogmosás is megvolt mindig, ha nem több... Szédültem minden egyes hirtelen mozdulatnál, az nagyon rossz volt. Nem értem miért viseltem ilyen nehezen az altatást most, emlékszem, a műtét utáni második héten is, amikor visszamentem az orvoshoz, ültem a wc mellett, mert annyira hányingerem volt, és forgott velem az egész világ...

Szép fokozatosan gyógyulgattam, próbáltam már egyre több mindent enni.

Elkezdődött az ívtágítóm tekerése, minden egyes húzásnál, egyre nőtt a rés az első két fogam között, úgy néztem ki mint egy hód, amikor még az arcom is dagadt volt. (egyébként a daganat lelohadt jegelés mellett másfél hét alatt)

A mostani állapotom: Kiestek a varratok, szépen begyógyult a sebem, semmi gond nincs. Már nem kell tekerni a fogszabályzót, el is kezdtek visszamászni a fogaim, és a rés sem akkora. A doki leveszi az ívtágítómat egy hónap múlva, és már a következő műtétről beszélünk, ugyanis áprilisban telik le a kötelező fél év idő, aminek el kell telnie a két műtét között. Konkrétumot még nem tudok, csak annyit, hogy a második műtétre a harapás korrigálása miatt van szükség, ami kicsit komolyabb lesz mint az előző, de már nem tartok semmitől.

A véleményem: Mással nem is lehetett volna helyrehozni a fogaimat. A végeredmény láttán majd még jobban azt fogom gondolni, hogy megérte minden egyes perc amit ezért szenvedtem, vagy még szenvedni fogok. Boldog vagyok hogy ilyen bátor voltam (most az egyszer...), szépen haladok a célom felé!

Még beszámolok a fejleményekről. Remélem senkit nem tettem tönkre ezzel a bejegyzéssel... :) A célom csupán annyi, hogy aki hasonló cipőben jár mint én, az tudja, hogy mi vár rá (teljesen pozitív értelemben). Merjetek lépni, csak bátorság kell hozzá, és kitartás! Mindennél többet ér az a mosoly, ami az eredménye a sok munkának! :)

Tényleg megéri? 1. rész

A mai nap igazi öröm volt számomra, ugyanis hazajöhettem a kórházból, öt napnyi benntartózkodás után. Hogy miért voltam kórházban? Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez...

Hat éves korom óta próbálkozunk a fogszabályzással, több-kevesebb sikerrel. Éjszakai készüléket hordtam éveken keresztül a semmiért persze.

Az akkori orvosom közölte, hogy nem folytathatjuk tovább, ugyanis időközben betölteném a 18 éves kort, amiután már nem TB támogatott a történet...

Egy év eltelt, elmentünk egy másik rendelőbe, ahol az orvos közölte, hogy alulra-felülre egyaránt, ragasztott fogszabályzó kerül fel hamarosan. El sem tudjátok képzelni mennyire örültem neki, hogy végre közelebb kerülhetek az álmaimhoz. Már vártam az időpontot, de ekkor jött a hidegzuhany.

A doktornő elment, és más orvos vett át. Egy röntgen, egy nyomatvétel, és vizsgálatok után kiderült, hogy szó nincsen fogszabályzóról, ezen csak műtéti úton lehet segíteni, máshogy NEM.

Az orvos elmondott mindent, és leszögezte, hogy fontos ez a műtét, mert később el is veszthetem a fogaimat a súlyos torlódás miatt.

Azonnal rávágtam hogy belemegyek az egész procedúrába, mert nekem mindennél fontosabb hogy szép fogam legyen. Amióta az eszemet tudom, komplexusaim vannak emiatt...

Két hónap múlva megkaptam az időpontomat a műtétre, a Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikára.

Vizsgálatok sora következett, mindent el kellett végezni a beavatkozáshoz. A műtét előtti héten, még felraktak egy un. hyrax készüléket, aminek lényege a felső fogív tágítása. Sajnos felnőtt korban ez a gyorstágító csak műtéttel kombinálva hatásos. Ezért volt szükség sebészi segítségre is. 

A műtét lényege annyi (már amennyire én el tudom magyarázni), hogy a felső állkapocs fogainak csontozatát keresztbe, és hosszába is szétvágják, így a csontok meglazulnak, és könnyebben megy a szabályozás is.

Nektek mi a véleményetek? Belevágnátok? Hamarosan jövök a következő résszel.

Hajápolási rutin

Az előző bejegyzésben már ígértem, hogy írok nektek arról, miket is használok a hajamra. Biztos sok olyan dolog lesz benne, amit már a blogok által ismertek.

Sampon: Ez egy egyszerű Pantene festett hajra való sampon, nem várok tőle nagy csodákat, mert szerintem nem ezen van a hangsúly. Nem mindig ezt használom, a Dove Repair termékcsaládját jobban szeretem.

Hajpakolás/balzsam: Ennek a pakolásnak sokat köszönhetek. Szerintem senkinek nem kell bemutatnom a Serical tejproteines hajpakolását. Egyedül az illatát nem szeretem, de cserébe puha, selymes, fényes, könnyen fésülhető haj az eredmény. Már egész kevés van benne. Nem hittem volna hogy eljön ez a pillanat is, mert hogy január óta megvan, és napi rendszerességgel használtam. Most a Kallos tejproteinesért vettem meg, remélem az is ennyire be fog válni. 

Spray: Gliss Kur expressz hajregeneráló balzsam. A fésülés könnyítésére vettem, nagyon szeretem az illatát, de semmi különös, csodát nem tett a hajammal.

Hajvégápoló: Pont elfogyott, eddig a piros Gliss Kur Oil Nutritive, szálkásodást gátlót használtam. bevált, de gondoltam, hogy kipróbálok mást is. Már meg is vettem az utódját. Nem próbáltam még, de majd írok róla bővebben.

Talán soknak tűnhet ez így, de úgy gondolom, hogy a hosszú haj igényli a legtöbb ápolást. Azt elfelejtettem megírni, hogy időnként használok rá ricinust is. Ritkán, ha rászánom magam, és besütöm a hajam, a hajlakk is előkerül, de körübelül annyit ér a hajamnak, mint halottnak a csók, ugyanúgy kirúgja magát fél óra után.

A hajam története

Ma a hajamról szeretnék írni nektek, mert úgy gondolom, már annyi változáson ment keresztül, hogy megér egy bejegyzést.

Az eredeti színe átlagos, unalmas szürkés sötétszőke.
Először 13 évesen volt befestve a hajam, (tudom sokakban felmerül a kérdés hogy minek, miért ilyen korán, stb...) csak egy kis arany csillogást szerettem volna bele, mert untam már a szürke fényét. Ez egészen 15 éves koromig tartott.

15 évesen, megtetszett a vörös, már-már piros haj, gondolkodtam rajta sokat, de rájöttem, hogy nem veszíthetek semmit. Sok ember szerint ez állt a legjobban mind közül. A vörös színről tudni kell, hogy borzasztó makacs, amikor már meguntam a színemet, barnára akartam váltani, csakhogy az nem ilyen egyszerű. Raktam rá mindig hamvasító sampont, festettem hamvassal, a nemkívánt vörös mindig ott csillogott a hajamban. Mindössze fél évig voltam piros.Íme:

Vöröses középbarna. Rettenetesen utáltam ezt a színt, idegesített a vörös csillogása, hamvasat akartam mindeáron. Meg is szabadultam tőle...

Elmentem fodrászhoz, mert nem akartam otthon próbálkozni a szőkítéssel, nem beszélve arról, ha én csinálom, az fenékig érő hajamhoz az anyag (hidrogén, oxi), többe került volna mint a fodrász. Megkaptuk az alapot, amire ráfestettünk egy mézszőkét. Világosbarna volt a cél, de vártam még egy-két hónapot a festéssel.

Természetesen világosbarnát vettem, mert olyat szerettem volna. Középbarna lett, nem tudtam hogy mindig 1-2 árnyalattal világosabb festéket kell venni, és az lesz olyan mint a kívánt eredmény.

Itt következett egy időszak, amikor nem festettem, hagytam kikopni a színt, inkább az állapotával foglalkoztam, különem volt megviselt a hajam, minimális töredezés volt a végeken. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon jó minőségű hajam van egyébként.

Fél év után úgy döntöttem, hogy sötétbarna leszek megint, egyszer festettem a hajam, utána leálltam vele, hogy kopjon a szín, egész szépen megadta magát, tetszett is a szín.

Nyár elején döntöttem, szőke leszek, és leállok a festéssel. Tudtam hogy megint szőkítettni kell, hosszú procedúra, de nem tartott vissza semmi. Szintén fodrász csinálta.

Nemrég egy árnylattal sötétebbre váltottam (középszőkére), havonta egyszer festem, inkább csak a tövét, de azért szeretek átmenni az egészen.

A bejegyzés kicsit hosszúra sikeredett, de ha már belevágtam, részletesen szerettem volna leírni. Remélem tetszett, hamarosan érkezik a hajápolásról szóló postom is.

Ősz/tél kívánságlista

Úgy gondoltam, mint sokan mások, én is összeállítom a kívánságlistámat. Elég sok mindenre lesz szükségem, de ezeknek mind hasznát is veszem, és tényleg szükségem van rájuk. Két csoportra bontottam a listát, egy ruhás, és egy szépségápolási termékeket tartalmazó listát, először jöjjön a ruházat:



Fekete bőrkabát - Nem értem miért nem volt eddig, most ideje beszerezni, egy vastag pulcsival még télre is teljesen jó.

Körsál - Nálam nincs tél sál nélkül, de már ősszel is szeretem hordani, ad egy pluszt az összeállításnak, és nagyon jó meleg.

Fekete farmer - Ez sincs jelenleg a ruhatáramban, pedig alapdarab.

Oversized pulcsi - Annyira imádom, minél bővebb, és nagyobb, meleg, főleg a kötöttek.

Óriás shopper - Füzeteket, tankönyveket hordani. Nem tudok kistáskával járkálni suliba, nem férnek el a dolgaim benne.



Olajmentes Garnier BB krém - Sokat olvastam már róla, meg akarom venni, mert igazából nincs szükségem akkora fedésre, amit az alapozóval tudok elérni, ez pont jó lenne.

Ecsetkészlet - 24, vagy 32 darabos. Egyszerűen kinőttem a mostani ecseteimet, és mióta komolyabban foglalkoztat a sminkelés, azóta kell!

MAC Melba - Annyira szeretném már régóta, egyetlen szépséghibája az ára, de azt hiszem most ideje beruházni rá.

Maybelline The Falsies Volume Express - Úgyis fogyóban van a spirálom, ő lesz a következő.

Lady Gaga Fame parfüm - Nem is szagoltam még, de ami ettől a nőtől van, az kell, imádok mindent, amit ő talál ki.

88-as matt paletta - Őt is régóta szeretném már, valamiért soha nem jutottam el odáig hogy meg is vegyem, pedig nagy szükségem lenne rá.

Random vásárlás

Beach Boys - Wouldn't be nice

Fekete csipke rövidnadrág - H&M

Sok embernek nem tetszik, de már a boltban elképzeltem, mivel tudom felvenni, isteni!

Sárga - fehér csíkos kötött pulóver - New Yorker
Utálom a New Yorkert, szerintem nagyon igénytelen ruhák vannak ott, persze azért néha találni jókat is. Én kifogtam ezt a pulcsit, méghozzá akciósan! Shorttal tudnám párosítani, vagy egy hűvösebb napon sima farmerral.