2012. november 8., csütörtök

Tényleg megéri? 1. rész

A mai nap igazi öröm volt számomra, ugyanis hazajöhettem a kórházból, öt napnyi benntartózkodás után. Hogy miért voltam kórházban? Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez...

Hat éves korom óta próbálkozunk a fogszabályzással, több-kevesebb sikerrel. Éjszakai készüléket hordtam éveken keresztül a semmiért persze.

Az akkori orvosom közölte, hogy nem folytathatjuk tovább, ugyanis időközben betölteném a 18 éves kort, amiután már nem TB támogatott a történet...

Egy év eltelt, elmentünk egy másik rendelőbe, ahol az orvos közölte, hogy alulra-felülre egyaránt, ragasztott fogszabályzó kerül fel hamarosan. El sem tudjátok képzelni mennyire örültem neki, hogy végre közelebb kerülhetek az álmaimhoz. Már vártam az időpontot, de ekkor jött a hidegzuhany.

A doktornő elment, és más orvos vett át. Egy röntgen, egy nyomatvétel, és vizsgálatok után kiderült, hogy szó nincsen fogszabályzóról, ezen csak műtéti úton lehet segíteni, máshogy NEM.

Az orvos elmondott mindent, és leszögezte, hogy fontos ez a műtét, mert később el is veszthetem a fogaimat a súlyos torlódás miatt.

Azonnal rávágtam hogy belemegyek az egész procedúrába, mert nekem mindennél fontosabb hogy szép fogam legyen. Amióta az eszemet tudom, komplexusaim vannak emiatt...

Két hónap múlva megkaptam az időpontomat a műtétre, a Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikára.

Vizsgálatok sora következett, mindent el kellett végezni a beavatkozáshoz. A műtét előtti héten, még felraktak egy un. hyrax készüléket, aminek lényege a felső fogív tágítása. Sajnos felnőtt korban ez a gyorstágító csak műtéttel kombinálva hatásos. Ezért volt szükség sebészi segítségre is. 

A műtét lényege annyi (már amennyire én el tudom magyarázni), hogy a felső állkapocs fogainak csontozatát keresztbe, és hosszába is szétvágják, így a csontok meglazulnak, és könnyebben megy a szabályozás is.


Nektek mi a véleményetek? Belevágnátok? Hamarosan jövök a következő résszel.